Vadásztársaságunk célja, hogy közeleb hozza a természetet szeretnénk az emberekhez, és az embereket közelebb vinni a természethez.
A természet egészségesebb és boldogabb emberré tesz minket. Tudjuk, hogy a természet nem egy csodaszer a betegségekre, de megtapasztalhatjuk szépségeit és jótékony hatásait. Fontos, hogy legyen mindennapjaink része.
A természet szépségeivel való kapcsolat érzelmeket, értelmet, együttérzést és elkötelezettséget hoz ki az emberekből.

Ló, kutya és nyíl: ebből állt az ősi vadászkészlet már akkor is, a mikor még életmód és nem mulatság volt a vadászat s ennek a hagyományai aztán végig húzódnak a magyar vadászat egész történetén.
Kisebb vadakra lapos levélidomú nyílhegyet használtak, nagy vadakra olyat, mely kétfelől nagy szárnnyal van ellátva, a villa-alakút a gyorslábú vadakra, szarvasra, őzre, zergére, a villaalakban kétfelé ágazó s kiélesített nyílhegy rendeltetése ugyanis az volt, hogy a vadnak az inát vágja el s tovairamodását megakadályozza; a hegyes nyílcsúcs kevésbé tette meg ezt a szolgálatot, mert ha belefúródott is az állat testébe, vele együtt futott el; ellenben a piramisforma, négy oldallal ellátott karcsú testű, szeges végű kisebb fajta nyílhegyeknél a befúródás könnyűszerűsége volt acél, nyilván madarakra használták tehát, melyeknek tollazatában a lapos nyílhegy inkább fennakadhatott.
A nehéztestű, négyoldalú hegygyel ellátott kúpos nyílcsúcsok a számszeríjjal együtt jöttek használatba s egyformán alkalmazták vadászatnál nagy vadakra és csatában.

Természeti kincseink védelme egyenlő az élet védelmével.
Amikor a környezetünket védjük a saját életfeltételeink megóvásáért küzdünk.
Tiszta levegőt akarunk szívni, egészséges talajban akarjuk megtermelni az élelmiszereinket, életet adó erdőkben szeretnénk gyönyörködni és kristálytiszta vizekből szeretnénk oltani a szomjunkat.
A bolygónk az otthonunk, vigyáznunk kell rá!